A szabadság pénzbeli megváltására csak a munkaviszony megszűnésekor van lehetőség, amennyiben a munkáltató addig nem adta ki az arányosan járó szabadságot. Ez a korlátozás vonatkozik minden ki nem adott szabadságra, beleértve a munkaviszony megszűnésének évére és a korábbi évekre vonatkozó megmaradt napokat is. A Munka törvénykönyve szerint:
122. § (5) A szabadságot – a 125. §-ban foglalt kivételektől eltekintve – nem lehet pénzben megváltani.
125. § A munkaviszony megszűnésekor, ha az arányos szabadságot a munkáltató nem adta ki, azt meg kell váltani – kivéve az apasági és szülői szabadságot.

Ennek megfelelően, a szabadság pénzbeli megváltása kizárólag a munkaviszony megszűnésekor lehetséges, ha addig az arányos szabadság nem került kiadásra. Az Mt. 122. § (5) bekezdésének idézett szabálya minden olyan szabadságra vonatkozik, amelyet nem adtak ki, függetlenül attól, hogy az az aktuális évből vagy korábbi évekből maradt fenn. Ezen szabálytól sem egyéni, sem kollektív szerződés nem térhet el. Még akkor sem, ha a munkavállaló kérné, hogy például az életkora alapján járó pótszabadságot pénzben fizessék ki neki, anyagi helyzetére hivatkozva.