A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság szerint a munka- és pihenőidő szabályainak megsértése, köztük a munkaidőkeret előírásainak figyelmen kívül hagyása gyakori probléma az ellenőrzések során. Ez komoly következményekkel járhat a munkáltatóra nézve. Az alábbiakban áttekintjük a legfontosabb tudnivalókat.

Munkaidőkeret alkalmazásáról a munkáltató dönt

A munkaidőkeret eltér az általános munkarend szerinti munkaidőtől (hétfőtől péntekig, egyenletesen beosztva), és lehetőséget biztosít a rendes munkaidő rugalmasabb elosztására. Az Mt. 2012. évi I. törvény 93. § alapján a munkáltató meghatározhatja a munkaidőt munkaidőkeret formájában is, amit nem szükséges a munkaszerződésben rögzíteni. Azonban ha a munkaidőkeret vagy annak hiánya mégis része a munkaszerződésnek, akkor a változtatásokhoz mindkét fél beleegyezése szükséges.

A munkaidőkeret hosszának meghatározása

Amennyiben a munkáltató a munkaidőkeret bevezetése mellett dönt, először annak hosszáról kell határoznia. Alapesetben a munkaidőkeret maximum 4 hónap vagy 16 hét lehet, bizonyos esetekben (pl. több műszakos munkavégzés vagy idényjellegű foglalkoztatás) pedig akár 6 hónap vagy 26 hét is lehet. Kollektív szerződés esetén különleges körülmények fennállása mellett akár 36 hónapra is kiterjeszthető. Fontos, hogy a munkáltató pontosan betartsa a törvényben meghatározott korlátokat, különben az általános munkarendre vonatkozó szabályok lesznek érvényesek.

A munkaidőkeret létrehozása lépésről lépésre

A munkaidőkeret bevezetését követően meg kell határozni a beosztható munkaidőt a munkaidőkeret hosszának, a napi munkaidőnek és az általános munkarendnek megfelelően. Az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napokat nem szabad figyelembe venni, ez biztosítja, hogy munkaidőkeret esetén se osszanak be több munkaidőt, mint amit az általános munkarend megengedne. A munkaidőkeret időpontjait és tartamát írásban kell rögzíteni, majd közzétenni – a helyben szokásos módon kifüggesztve is elfogadott.

A munkaidőkeretben a munkabér korlátozottan változhat

A munkaidőkeret lehetőséget biztosít arra, hogy a munkaidőt egyenlőtlenül osszák be, azonban ez nem eredményezheti a munkabér ingadozását. Az Mt. 156. §-a kimondja, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkavállalónak a havi alapbére jár, míg órabéres foglalkoztatásnál a bért az adott hónap munkanapjai és a napi munkaidő alapján kell elszámolni, ha nincs eltérő megállapodás.