Két ilyen lehetőség a tagi kölcsön és a pótbefizetés, amelyeket az alábbiakban részletezünk, megvizsgálva, hogyan segíthetik elő a cég működését.

Tagi kölcsön

A tagi kölcsön esetében a tulajdonosok a saját pénzükből biztosítanak fedezetet a vállalkozásnak az év közben, különösen az induló szakaszban, amikor a vállalat még nem termel nyereséget. Ezt az ügyletet kölcsönszerződéssel kell rögzíteni, amely lehet írásbeli vagy szóbeli, de célszerű írásban dokumentálni a kölcsön összegét, feltételeit, kamatszámítási módját, törlesztési határidőket és a késedelmi kamat mértékét.

A kölcsönöket a könyvekben a kötelezettségek között kell nyilvántartani. Ezek lehetnek:

• Hátrasorolt kötelezettségek: amelyeket csak későbbi események teljesülésével kell visszafizetni.
• Hosszú lejáratú kötelezettségek: amelyek egy évet meghaladó időszakon belül válnak esedékessé.
• Rövid lejáratú kötelezettségek: amelyek egy éven belül esedékesek.

Az év végi mérlegkészítéskor a hosszú lejáratú kötelezettségek közül azokat, amelyek a következő évben esedékesek, át kell csoportosítani rövid lejáratú kötelezettségek közé.

A tagi kölcsön kamatmentes is lehet, ilyenkor a tagnak nincs adófizetési kötelezettsége. Azonban, ha a tag ügyvezető vagy munkavállaló, a kölcsön kamata adóköteles jövedelemnek minősül. A kölcsön elengedése esetén, ha magánszemély a kölcsönadó, ajándékozási illetéket kell fizetni, amelyet a cég köteles befizetni. Cégcsoportokon belül ez a kötelezettség nem áll fenn.

Pótbefizetés

A pótbefizetés egy másik lehetőség a cég tőkehelyzetének javítására, ha a saját tőke a törvényben előírt szint alá süllyed. A pótbefizetést a társasági szerződésben kell rögzíteni, és ez nem teremt kölcsönviszonyt a tulajdonos és a cég között. Az így befizetett összegek a mérlegben lekötött tartalékként jelennek meg, és nem szükséges visszafizetni őket, amíg a cég gazdasági helyzete nem javul.

A pótbefizetés pénzügyi könyvelésekor az összeget lekötött tartalékként kell elszámolni. Amennyiben a pótbefizetést nem pénzben, hanem más eszközben teljesítik, a könyvelés a piaci értéken történik. A visszafizetést ugyancsak pénzügyi teljesítéssel egyidejűleg kell elszámolni, és eszköz esetében piaci értéken kell azt kimutatni.

Mindkét lehetőség hatékonyan hozzájárulhat a vállalkozás finanszírozási problémáinak kezeléséhez, ám fontos, hogy ezeket a megfelelő jogi és számviteli szabályok betartásával alkalmazzák, elkerülve ezzel a hosszú távú, nem kívánt következményeket.