Az adóalap meghatározásakor a társasági adótörvény nemcsak csökkentő, hanem növelő tételeket is előír, amelyek révén az adóalapot meg kell emelni. Ezek a növelő jogcímek különböző esetekben alkalmazandók, amelyek célja, hogy biztosítsák a tisztességes adózást, és kiküszöböljék a potenciális visszaéléseket.

1. Nem elszámolható költségek

Olyan költségek, amelyeket a jogszabály nem ismer el a vállalkozás működési költségeiként, és ezért az adóalapba vissza kell őket sorolni. Ide tartoznak például a magánszemélyhez kapcsolódó reprezentációs kiadások, illetve az ajándék- és vendéglátási költségek, amelyek nem minősülnek üzleti céllal összefüggő költségnek.

2. El nem ismert ráfordítások és bírságok

Az olyan ráfordításokat, amelyek nem üzleti célból merültek fel, például adóbírságok vagy késedelmi kamatok, az adóalapba vissza kell sorolni. Ezeket a kiadásokat a törvény nem tekinti elszámolható költségnek, mivel azok a vállalkozás adózási kötelezettségei elmulasztásából erednek.

3. Elhatárolt veszteségek felhasználásának korlátozása

A korábbi évek veszteségeinek felhasználása csak bizonyos korlátozásokkal csökkentheti az adóalapot. Az adóhatóság előírja, hogy csak a megfelelő dokumentációval és korábbi adóévekben keletkezett veszteségek esetében lehet figyelembe venni a csökkentést. Ha ezeket a veszteségeket nem lehet teljes mértékben elszámolni, a fennmaradó részt növelő tételként kell kezelni.

4. Céltartalék képzése

A társaságok gyakran képeznek céltartalékot várható kötelezettségek vagy jövőbeli kiadások fedezésére. Azonban a céltartalék képzése az adóalapot növeli, mivel a jogszabály csak a céltartalék felhasználását ismeri el költségként.

5. Transzferárakból adódó kiigazítások

Ha a társaság kapcsolt vállalkozásokkal folytat üzleti tevékenységet, akkor a transzferárakra vonatkozó szabályok szerint kiigazításokat kell végezni az adóalapon. Amennyiben az ellenőrzött ár eltér a piaci ártól, az eltérés mértékét növelő tételként kell figyelembe venni, hogy biztosítva legyen a tisztességes adózás.

6. Nem realizált árfolyamnyereség

A devizaügyletek során keletkezett árfolyamnyereséget az adóalap növelő tételként kell figyelembe venni, még akkor is, ha az árfolyamnyereség nem realizálódott. Ez különösen olyan esetekben releváns, amikor a társaság jelentős mértékű külföldi valutában tart nyilván eszközöket vagy kötelezettségeket.

7. Szokásos piaci ár feletti juttatások

A társaság által adott juttatások, amelyek a szokásos piaci árnál magasabb értékűek, az adóalap növelő tételei közé sorolandók. Ezzel az előírással biztosítható, hogy a vállalat által biztosított, a piaci ár feletti juttatások ne csökkentsék aránytalanul az adóalapot.

8. Fejlesztési tartalék visszavezetése

Ha a fejlesztési tartalékot a vállalat nem használja fel a meghatározott időn belül, akkor a tartalék összegét az adóalapba vissza kell vezetni, és az adóév adóalapját ezzel a tétellel meg kell növelni. Ez az előírás biztosítja, hogy a fejlesztési tartalék csak a tényleges beruházásokra legyen felhasználható.

9. Osztalék kivételéből származó jövedelem

Amennyiben a vállalkozás a társasági szerkezetéből adódóan osztalékot kap, az osztalékjövedelem meghatározott feltételek mellett az adóalapot növelő tétel lehet, amennyiben az osztalékforrás nem mentesül az adókötelezettség alól.

A társasági adóalap növelő tételeinek pontos nyilvántartása elengedhetetlen, mivel ezek befolyásolják a vállalkozás által fizetendő társasági adó mértékét. Az adóalap-növelő jogcímek az adózási fegyelem fenntartását szolgálják, és csökkentik az adózási kockázatokat azáltal, hogy figyelembe veszik a nem elszámolható vagy túlzó kiadásokat.